Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Capoeira
 
Néhány éve csupán csak videókban és újságokban találkozhattunk azzal a különös hangulatú, félig táncos, félig harcos verekedési formációval, amely sokunk figyelmét felkeltette. Akkor csak kevesen tudták, hogy mi is valójában ez? Valamiféle tánc, vagy egy- a számunkra eddig ismeretlen- küzdőrendszer?
Nem is olyan régen néhány fiatal összeismerkedett Spanyolországban, ahol nyári munkán dolgoztak együtt. Akadt köztük spanyol, brazil, de magyar fiú is, akiknek lehetőségük volt a capoeira alapjainak eltulajdonítására. A magyar ifjú is élt a lehetőséggel és megtanulta, begyakorolta e különleges harcművészeti irányzat alapjait. Ahogy hazaért a barátait is bevonta az újonnan elsajátított tudományába. Azóta eltelt egy kis idő a XIX. században Dél-Amerikában harcolt afrikai rabszolgák által kitalált „harci tánc” néhány elszánt hazai képviselője bebizonyította, hogy a capoeira létjogosultságot nyert a magyar harcművészeti társadalomba. A kezdeti 6-8 fős csoport létszáma mára csaknem a tízszeresére növekedett, és egy „állandó” brazil mester, Kel távirányításával gyakorolja, tanulja a küzdőstílus mozgáskultúráját, lépéseit. A csoport nagy sikert aratott a bemutatókon, sőt több ízben szerepeltek a televízió különböző műsoraiban is.
A magyar capoeira-sok eddigi legrangosabb eredménye a Batizado, vagyis a „beavatás”. Ez tulajdonképpen egyfajta vizsgához hasonlító, amikor a tapasztaltabb tanítványok maguk közé fogadják az újoncokat. Természetes, hogy elhívtál Kel mesterét is az eseményre, aki örömmel tett eleget a meghívásnak. Így üdvözölhettük hazánkban először Pedro Rodrigues de Lima Filho mestert, akit a capoeira közösség Zebrenha (zebrácska) néven ismer.
A másfélórás rendezvény rendkívüli élményt nyújtott a nézőknek, akiket – sajnos – főleg a résztvevők kísérete tett ki. A Batizado  a tanítványok felsorolásával vette kezdetét, majd egyszer csak brazil dallamok csendültek fel, és két színes ruhába öltözött brazil táncosnő fergeteges táncba kezdett. Miután a tánc véget ért, megszólalt a capoeira szertartás két elengedhetetlen hangszere a birimbo és a conga. A zenét a résztvevő tanítványok és mesterek éneke kísérte. Miután a zene véget ért megkezdődött az igazi látványosság. Félkört alkotó fiúk és lányok párosával  ugrottak, szaltóztak a kör közepébe, majd különböző, capoeira-ra jellemző és akrobatikus elemeket is szép számmal tartalmazó „harci táncba kezdtek”. Ezt hívják „Roda-nak”. Az első körben előkerültek a bambuszvágó kések,a machete-k, és elkezdődött a maculele. Ez a tánc volt hivatott elrejteni gazdáik elől a capoeira harci mivoltát. A rendezvényt egy „lekéréses küzdelem” zárta, majd szép lassan elhallgattak a hangszerek és már csak a vendégek tapsát lehetett hallani.