Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Kittenberger Kálmán

(Léva, 1881. október 10. – Nagymaros, 1958. január 4.)

Kép  Magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász és író. A magyar vadászirodalom klasszikusa, a Nimród vadászújság főszerkesztőjeSzegény iparos családban született. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban. A családnak nem volt pénze a taníttatásra, mégis elvégezte a tanítóképzőt.
Önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal. 


 Első afrikai útja

 

Először 1903-ban Damaszkin Arzénnal járt Afrikában. Anyagi körülményei miatt utazásra reménye sem lehetett, Madarász Gyula ornitológus azonban beajánlotta az Afrikába készülő bácskai földbirtokos Damaszkinnak, akinek szüksége volt preparátorra. Damaszkin azonban csak az ott tartózkodás költségeit fedezte, az útét nem. Szalai Imre közbenjárására a Nemzeti Múzeum biztosította számára a szükséges eszközöket és egyesztendei fizetést, cserébe Kittenberger gyűjteményeket ígért a Múzeumnak.

1903-ban érkeztek Mombasza kikötőjébe, innen az új Uganda vasúton utaztak a szárazföld belseje felé, majd fáradalmas gyalogút következett. Kittenberger a maláriától szenvedve gyalogolt 140 kilométert, Moshiba már súlyos állapotban érkezett, de túlélte a kórt és már lábadozás heteiben állatminták gyűjtésébe kezdett. Ezután bennszülött vezetőkkel hosszú vadászatokat tett Tanganyika, a mai Kenya és Uganda vadonjaiba. Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Többször került életveszélybe, egyízben például oroszlán döntötte földre és csak nagy szerencsével szabadult. Kötszereit az előző napon kénytelen volt elcserélni. Lecsüngő ujjpercét levágta és elküldte a Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy a rajta lévő arzénnyomokat látva az megbizonyosodjék róla: Kittenberger folytatja a gyűjtést és preparálást. Ekkor többhónapos ápolás után tudta csak munkáját folytatni.


 Későbbi útjai

Ezzel együtt 6 alkalommal összesen 16 évet töltött ott. Több, mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ez a gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, amiből közel negyvenet Kittenbergerről neveztek el. Járt Tanzániában, Etiópiában, a Viktória-tónál, Ugandában és Belga Kongóban.

Az első világháború idején, mint ellenséges állam polgárát, az angolok hadifogságba ejtették, emiatt öt évet töltött Indiában hadifogolytáborban. Innen hazatérve lett újabb nélkülözések után a Nimród szerkesztője, majd tulajdonosa. 28 évig, 1948-ig vezette a folyóiratot. Kezdetben Abesszíniában tragikus körülmények közt elhunyt vadásztársa, Kovács Ödön családja adott neki szállást Nagymaroson.

Tizenkét esztendő után utazott újra Afrikába, 1926-ban.

1948-ban a politikai hatalom félreállította, ezután Nagymaroson dolgozott. Még vadászfegyverét is elvették. 1956 után rehabilitálták, könyvei is jelenhettek meg, de a hivatásának tartott munkához, a Nimródhoz nem tért vissza.

Mivel itthonról nem kapott segítséget, Kittenberger gyakran került olyan helyzetbe, hogy bőröket és trófeákat kellett eladnia.

Gyűjtésének egy része 1956-ban megsemmisült, amikor Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteményét egy tűz elpusztította. Ezt óriási szerencsétlenségként érte meg.


Széchenyi Zsigmond

Kép

Afrikába először 1927 tavaszán került ki, Szudán keleti felébe, az abesszín határ mentén elterülő Fung-tartományba. Szerény, spórolós, minden garast fogáhozverő, mégis emlékezetes expedíció volt ez számára. Ekkor jegyezte el magát véglegesen Afrikával. Ezután többször is visszatért ide.

1928 novemberében Kenyában vadászott, foleg a Guaso Nyiro folyó bal partján lévo Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban. Itt többnyire párducra,bivalyra, impalára, orrszarvúra, oroszlánra, elefántra vadászott. 1929 márciusában áttérnek a Kitui tájékára, főleg elefántok nyomában.

1932-ben ismét visszatér Kenyába, többnyire nagykudura, elefántra és oroszlánra vadászik.

1933 decemberétol 1934 márciusáig a kenyai Mbalangati-folyó és a Tiba-folyó mentén vadászik, de felkeresi a 1928-29-ben bejárt Kitui környékét is.
1935 januárjában megint visszatér Afrikába, ám most a Líbiai-sivatagot veszi célba Horthy Jeno társaságában. Az Almásy László vezette expedíció közel három hónapon keresztül tart, melynek során a Merga-oázis, Wadi Halfa, Wadi Hawar környékén vadászik, főleg addaxra, fehér oryxra.

1938-ban ismét Kenyába tér vissza, az expedíció ezúttal is a Kitui környékére indul.

Utolsó afriakai útja 1963-ban volt, mikor is a kormány megbízásából ismét Kenyába megy, hogy kiegészítse a Nemzeti Múzeum hiányos Afrika-gyűjteményét.

Hatalmas gyűjteménye volt az afrikai-állatok trófeáiból, mely sajnos 1944-ben, Budapest ostromakor teljesen megsemmisült. Afrika 130-féle nagytestű vadállata közül 80-félét sikerült begyűjtenie.


Művei:  Csui 1930. 
 
Elefántország 1934.
 
Hengergő homok 1935.
 
Alaszkában vadásztam 1937.
 
Nahar 1940.
 
Afrikai tábortüzek 1959.
 
Ahogy elkezdődött 1961.
 
Denaturált Afrika 1968.